2014-ben Európa kulturális fővárosa Riga lesz. A művészetre irányuló infrastruktúra helyzetét egyelőre lehetetlen lenne kitűnőként meghatározni. A Lett Nemzeti Művészeti Múzeum - bár gyűjteménye több ezer műből áll, amely jól reprezentálja a háború utáni fejlődést a mai időszakig - csak 1940-ig mutat be alkotásokat, a kiállító terek állandó hiánya miatt. Helena Demakova volt kulturális miniszter és a modern művészet tehetséges kurátora rendkívül elkötelezett projektet álmodott meg Három testvér címmel, amely magába foglalja a Lett Nemzeti Könyvtárat egy művészeti galériával együtt (Gunars Birkerts, USA/Latvia tervezésében), egy régi erőmű rekonstrukciójával kialakítandó Kortárs Művészeti Múzeumot (a holland Rem Koolhass terve alapján), valamint egy új akusztikus koncert termet (a lett építész Andis Silis tervező munkája). Ez utóbbi két beruházás pénzügyi okokból jelenleg áll.

Röviden a magángalériák és non-profit intézmények jelentik jelenleg a kortárs művészet terét Lettországban. Fontos kortárs művészeti kiállítások csak alkalomszerűen jelennek meg múzeumokban. Ebben a helyzetben a lett gyűjtők előnyben részesítik az elfogadott értékeket és a hagyományos médiumokat, azaz a festményt, a nyomatot, szobrokat.

 A `80-as és `90-es években versenyszellemű tevékenységet jelentett a műgyűjtés, esetenként több ezer mű összegyűjtését is. A legtöbb esetben a gyűjtés rendkívül gyors folyamat volt, minden átgondolt koncepció nélkül. A gyűjtemények általában a népszerű művészek nevei és a magángyűjtők ízlése alapján alakultak ki. Vello Remmerts építész és vállalkozó gyűjteménye kivételként említhető: kifinomult ízlése és a kortárs művészet iránti érdeklődése vezetett az első, konceptuózus galéria, az „M6“ megnyitásához. Bár csak néhány évig működött, s nem vonta magára más gyűjtők figyelmét, kiállítási programja ennek ellenére figyelemre méltó. Aivars Zvirbulism, a “Jana Seta” Könyvkiadó tulajdonosa később ugyanezzel a névvel alapított galériát, egy nagyon értékes gyűjteményt kialakítva. Mindkét esetben alapvetően kortárs művészeti gyűjteményekről beszélhetünk. Egy másik extravagáns személyiség Raitis Gailis műgyűjtő, aki nemcsak a `80-as, `90-es évekbeli műgyűjteménye miatt ismert, hanem arról is, hogy támogatta lett művészek magánrepülővel való utazását a párizsi Városházán rendezett kiállítás megnyitójára, amelyhez katalógust is kiadott.

A `80-as évek végén és a `90-es évek elején az SWH Holding vezetője, Ainars Gulbis kezdett értékes gyűjteményt kialakítani. Gyűjteménye jelenleg 2000 alkotásból áll, azonban nagy része még nem került múzeumi bemutatásra. A gyűjtemény nagy részét `80-as és `90-es évekbeli művek és a művészeti színtéren 2000 után megjelent fiatal művészek munkái képezik. A gyűjtemény kiváló műveket tartalmaz az 1920-as évekbeli lett művészektől is,  a Riga Művészeti csoport tagjaitól is, többek között Marta, Oto és Uga Skulmétól is. Egy másik meghatározó gyűjtemény Dr. Guntis Belevičs-é, amelyet a `90-es évek vége felé, 2000 táján alakított ki.  Ez a gyűjtemény a lett művészet olyan gyöngyszemeit is tartalmazza, mint Gustavs Klucis, Jazeps Grosvalds, Aija Zarina munkái (az utóbbi kiállítását és katalógusát is szponzorálta), s más művészek munkáit is, mindezt szinte hiánytalan rendszerben elrendezve.

A Lett Nemzeti Művészeti Múzeum és a magángyűjtők közötti kapcsolat egyre szorosabbá vált.  A `90-es évek elejétől fogva a múzeum kiállította különböző magángyűjtők gyűjteményeit, például Belevičs gyűjteményét, a Lett Művészet Klasszikusai címmel, amelyhez a gyűjtő 2008-ban reprezentatív katalógust jelentetett meg. A múzeum további tervei között szerepel a gyűjtemény kortárs részének bemutatása is.

Guntis Belevičs tulajdonában vannak az Aidahoz és a Varázsfuvolához Ilmars Blumbergs lett rendező által tervezett díszletek és kosztümök is.

Új gyűjtők jelentek meg az új évezredben, akik egy-egy bizonyos időszak meghatározott művészeti irányzataihoz tartozó műveket gyűjtenek. Aktívan részt vesznek nemzetközi művészeti kiállításokon, tanulmányozzák a művészeti irodalmat és minden újdonságot követnek. Figyelik a művészek részvételét a nemzetközi biennálékon, Sao Paoloban, Velencében, Moszkvában és a Manifesztán (részt vettek Inta Ruka, Ilmars Blumbergs, Evelina Deičmane, Miks Mitrevics, Katrina Neiburga és mások.) Nemzetközi művészeti vásárokat látogatnak, együtt a lett művészeti galériákkal, Chicagoban, Moszkvában és Berlinben.

Továbbra is ritka mindennek ellenére, hogy egy gyűjtő határozott céllal gyűjt. A gyűjtemény értékének biztos megőrzése érdekében az elismert lett “művészeti aranytrió”  - Vilhelms Purvitis, Janis Rozentals and Janis Valters - munkái továbbra is keresettek. Ez a legtöbb lett gyűjtőt arra ösztönzi, hogy a klasszikus és a kortárs művészek között egyensúlyozzanak.

A visszakapott szabadság és a kapitalista gazdasági fejlődés az újonnan létrejött vállalkozásokat a gazdasági és pénzügyi szektorban arra ösztönözte, hogy kialakítsák a saját vállalati image-üket. A művészet meghatározó szerepet játszott ebben. A Swedbank Latvia több mint 400 kortárs képzőművészeti alkotással díszítette központi épületét. A Svedbank arról is nevezetes, hogy azonos névvel díjat alapított, amely jelentős képzőművészeti díj a Baltikumban. A díj lehetőséget ad a nyertesnek, hogy önálló kiállítást valósítson meg valamelyik balti múzeumban. A képzőművészeti Vilhelms Purvitis-díj létrejötte a Lett Nemzeti Képzőművészeti Múzeum és a szponzor ALFOR Rt. közötti együttműködés eredménye. A 20.000 LVL (30.000 EUR) összeg példa nélküli Lettországban és a nyertesnek ebben az esetben is szólókiállítás lehetőségét biztosítja. A szponzor kijelentette, hogy további tíz évre biztosítja a díj támogatását. Az AB.LV Bank bejelentette, hogy 1.000.000 LVL-t beruház a leendő kortárs Képzőművészeti Múzeum gyűjteményébe, támogatja a kortárs képzőművészeti kiállítások katalógusainak megjelentetését valamint  a művészeket. A “Spikeri” történelmi áruház-épület  is új kiállító-területként funkcionál, az utolsó két évben “private-public partnership” keretében. A Kortárs Művészeti Múzeum KIM? (Kas ir maksla? / What is art?) c. projektje egyedülálló volt, amelynek keretében rendszeresen bemutatták lett művészek installációit, videóit és fotóit, de a sorozatba külföldi kiállító művészeket is meghívtak. A KIM?-sorozat a közeli nem-kereskedelmi galériákkal, a VKN-nel és az FK fotógalériával úttörő szerepet töltött be a kortárs képzőművészet megismertetésében. 1993 óta szervez viszont kiállításokat többek között a Soros Alapítvány (például a Lettország 2000 óta című), A Lett Kortárs Képzőművészeti Központ, a RIXC nonprofit központ, és a NOASS Galéria.

Az AB.LV Bank tulajdonosai, Oleg Fil és Ernest Bernis patrónusi hagyományt kezdeményeztek, támogatva a leendő Kortárs Képzőművészeti Múzeum gyűjteményét. A vásárlásokat nemzetközi szakértő-bizottság határozza meg, az AB.LV Alapítvány norvég pénzügyi  befektetőkkel közösen már 200 műtárgyat vásárolt, amely jól reprezentálja a lett kortárs fotó, video, konceptuális és non-konformista művészetet. Az AB.LV Alapítvány jelentős összegekkel támogatja 2007 óta a kortárs művészeti kiállítás-programot és a katalógusok kiadását.

Janis Zuzans, az ALFOR Ltd elnöke fiatal művészeket támogató programot indított. 2007-ben ő támogatta a fiatal művészek CANDY BOMBER című – nagy hatást gyakorló – kiállítását, katalógusával együtt. A lett Nemzeti Képzőművészeti Múzeum és Zuzans együtt alapították a Purvitis-díjat, ami példátlan támogatás a kortárs képzőművészetben.  Ugyancsak ez a cég támogatta az idősebb művésznemzedék eredeti képviselőjének, Auseklis Bauškenieks-nek (1910-2007) is a kiállítását és a kapcsolódó katalógus megjelentetését.

Néhány ezek közül a gyűjtemények közül már most is hozzáférhető az érdeklődők egy bizonyos köre - kutatók és múzeumi szakemberek - számára. Nem kétséges viszont, hogy a fontos lett gyűjtemények tulajdonosai, magánmúzeumok és galériák nyitásával tervezik kincseik megmutatását a nagyközönségnek is. A bizonytalan pénzügyi helyzet és recesszió ezeket a terveket egyelőre keresztül húzta.

Más lett kikötővárosok jómódú polgárai – különösen Ventspils és Liepaja – fontos szerepet játszanak a gyűjtésben a képzőművészet terén.

Létezik olyan vélemény, hogy lett gyűjtők csak lett művészek munkáit gyűjtik. Azonban a külföldi művészet gyűjtésének motivációja is elfogadott és érthető. A nagy lett gyűjtemények tulajdonosai a nemzeti identitást és a lokálpatriotizmust erősítik. Viszont a Rietumu Bank gyűjteménye szakított a helyi művészeti kontextusok sztereotípiájával, mivel ez a gyűjtemény nemzetközi aukciókon vásárolt francia művészek – például Charles Daubigny, Jean-Baptiste-Camille Corot – műveiből, s Art Deco hatás alatt álló amerikai művészek munkáiból áll, s mindezt sikeresen jelenítik meg a legnépszerűbb lett festő, Ludolfs Liberts munkáival együtt.