Vilhemls Purvitis rövid életrajza tisztán mutatja a lett állam történetét, s ez jellemző sok más tehetséges lett művész életútjára is. Önmagát képezte és menedzselte, s Szentpétervár befolyása alól így került ki, s hasonló gondolkodású kortársaival együtt visszatért Rigába.

Vilhemls Purvitis (1872-1945) elismert tájképfestő volt Lettországban, s jól ismert volt külföldön, mindent, amit csak lehetett, elért. Lettországról készített tájképei az olvadó hóval és a tavaszi áradással a lettek képzeletében magával Lettországgal kapcsolódott össze. Szervezői képességén alapulnak a mind a mai napig működő, az újonnan létrehozott állammal összekapcsolódó művészeti intézmények.

Purvitis Szentpétervárról Lettországba visszatérve már nemcsak képzettséggel rendelkezett, hanem a Szentpétervári Művészeti Akadémia professzorává választották. Ezután alapította meg a Lett Művészeti Akadémiát Rigában, aminek a rektora is volt 1922 és 1934 között. Átszervezte a Rigai Városi Művészeti Múzeumot is, a Lett Nemzeti Művészet Múzeumává. Kitűnő művészeti gyűjteményt hozott létre, amely a klasszikus modernizmus kiállításainak alapjává vált a `20-as és a ´30-as években. Ő volt az első - három kötetből álló, könyv formájában megjelent - művészettörténeti tanulmány szerkesztője is. Ezen túl a külföldi lett művészeti kiállítások fő szervezője is Budapesten, Bécsben, Prágában, Párizsban, Londonban, stb. Talán nem túlzás úgy fogalmazni, hogy Purvitis maga volt intézmény. Zsenialitását külföldi kiállításai kapcsán is elismerték. Munkái mindig keresettek voltak a gyűjtők körében, s egyike annak a kevés lett művésznek, akiknek művei nagy nemzetközi aukciókon is megjelennek.

A Rigai Városi Művészeti Iskolát is Purvitis vezette 1915-ig, ahol a későbbi avantgárd sztárok nagy többsége művészeti alapképzést szerzett, például Gustavs Klucis, Voldemars Matvejs (Oroszországban Vladimir Markovként ismert), Karlis Johansons és sokan mások. Az I. világháború alatt nagy többségük Szentpétervárott, Moszkvában, Penzában, Kazanban és más orosz művészeti központokban tudta folytatni tanulmányait, ahol kapcsolatba kerültek az orosz avantgárd alapítóival. A ´20-as években néhány művész barátságot kötött a francia kubistákkal és a “L’Esprit Nouveau” körével, ahol aztán a lett művészetről cikkeket is publikáltak. Lett művészek kapcsolatokat építettek ki Berlinben is, s együtt állítottak ki November Gruppéval, a Nagy Berlini Művészeti Kiállításon. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom és az I. Világháború következményei miatt 1918-ban Lettország függetlensége megszűnt. Az 1920-ban alapított RIGA Művészcsoport (ARTISTS’ GROUP) különleges szerepet játszott a modern művészet fejlődésében, és sok tehetséges művészt egyesített, tagjai voltak – Oto Skulme, Marta Skulme, Uga Skulme, Romans Suta, Aleksandra Belcova, Konrads Ubans, Valdemars Tone, Eduards Lindbergs, Ludolfs Liberts, etc.

Az egyesület álma a modern kortárs lett művészet volt. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy különböző művészeti irányzatokat fejlesztettek ki az expresszionizmustól a kubizmusig – sajátos helyi iskola keretein belül. A Gustavs Klucis (1895-1938), aki a fotomontázs művészetének megalapítója volt és Aleksandrs Drevinš (1889-1938) absztrakt festő, akiket vonzott a forradalmi Oroszország avantgárd művészete, elhatározták, hogy Oroszországban élnek. Személyes motivációjuk ugyancsak fontos volt, mindketten az orosz avantgárd amazonjaival kötöttek házasságot, név szerint Valentina Kulaginával és Nadezhda Udaltsovával.

A két világháború közötti időszakban a lett entellektüelek – orvosok, ügyvédek, vállalkozók –  intenzív műtárgy-gyűjtésbe kezdtek. Antons and Emilija Benjaminš, a lett kiadó-mogul-pár Riga központjában lévő magánházában is a lett művészek munkáit – családi portrékat és különlegesen megmunkált ólomüvegeket – állítottak ki. Aktív műgyűjtők voltak az operaház szólistái,  balett-sztárok, táncművészek között is, akik európai utazásaik során is vásároltak műveket különbözö kiálításokon. Dr. Aleksandrs Neibergs (1875-1950) és Dr. Krišjanis Katlaps (1892-1964)  orvosok ugyancsak értékes gyűjteményekre tettek szert. Mindketten a művészek műtermeiből válogattak, karrierjük fejlődését követve. A Neibergs műgyűjtemény egy része még mindig a Lett Nemzeti Művészeti Múzeum gyűjteményének csúcspontja. A Katlap-gyűjtemény meghatározó magja a Tukums Múzeumnak.

A II. Világháború eseményei sok művészt száműzetésbe kényszerítettek, köztük Vilhemls Purvitis-t is. Néhány nagy gyűjtő szintén emigrált. Néhány közülük gyűjteménye egy részét magával vitte új hazájába. A szovjet hatalom megerősödésével párhuzamosan elkobozták és államosították a gazdag helyi lakosok –  köztük a műgyűjtők – tulajdonát is. Jelentős értékek semmisültek meg a háborús időszak káoszában.

III. Non-konformizmus Lettországban

back