Záró tárlatvezetés
2023. okt. 3., 17 óra
A kiállításon látható művekre vonatkozó új tapasztalatokat
Pilinger Erzsébet
művészettörténész foglalja össze, interjú-részletek segítségével.
Kritika/Elemzés/Média:
Bodóczky Isván munkájáról Tatai Erzsébet művészettörténész beszél
https://soundcloud.com/knoll-galeria-budapest/bodoczki-isvan-munkajarol-tatai-erzsebet-muveszettortenesz-beszel
Mazzag Istvánnal Pilinger Erzsébet beszélget
https://soundcloud.com/knoll-galeria-budapest/mazzag-istvannal-pilinger-erzsebet-beszelget
Anatómia és autonómia - A Mű heti ajánlója
2024.aug.8.
Rendszerváltó festmények a Knoll galériában
Kultura.hu 2024. júl.31.
https://kultura.hu/knoll-galeria-rendszervaltas-kiallitas/
2024. júl.11 - szept. 28.
(Meghosszabbítva!)
Művészek:
Bak Imre, Bodóczky István, Gábor Áron, Mulasics László, Bartl József, Mazzag István
A magyar festészet ´80-as évek végi, ´90-es évek eleji törekvéseit itthon nem ismert, a műtermekből elkészültük után rögtön külföldre került művekkel bemutató kiállítás-sorozatunk harmadik része - a Szimmetria ellenpontokkal és A ´80-as évek nomádjainak manierizmusa c. tárlatokat követően - az új szenzibilitás időszaka után megjelenő művészeti elképzeléseket idézi fel.
Az 1988-tól 1992-ig készült munkákban jelen van még a paradigmaváltó korszakból mindaz, amit Forgács Éva müvészettörténész hangsúlyozott: a társadalmi közeg szabadabbá válásának, s a művekben az alkotás örömének, a lét nagyvonalúságának, és a tágabb horizont megjelenésének érzete.
Ám az 1988 tavaszától kezdődő, s új politikai horizontokat formáló események - az 1988. májusában az állampárt reformszárnyának erősödése, Kádár leváltása, majd novembertől újabb változások a vezetők személyében, 1989. márciusában pedig a többpártrendszer lehetővé válása, azaz a közélet pluralizálódása - időszakában a művészetben is változás észlelhető.
A festészetben radikálisabb kifejezés-formák jelennek meg, monokrómhoz közeli megoldások például vagy épp ezzel ellentétben teljes színskálák használata. S a művek témáit is a formai változásoknak megfelelő végtelenség-vágy határozza meg. Térben és időben (a világegyetem és a bolygó dimenzióiban), tudás és sejtés viszonylataiban, érzelmekben vagy a spiritualitás és a transzcendens iránt, de akár a költészet tekintetében is. Ùjra érzékelhető - s ez az évtized első időszakának művészeti attitűdjéhez képest változás - a tudományhoz, s a klasszikus orosz avantgárd formáihoz való vonzódás is.
S mindez „az érzéki elemet soha fel nem adva – a szín- és formahasználatban, anyag- és felületkezelésben: a nagyformátumú és nagyvonalú expresszivitástól a meditatív és/vagy játékos-ironikus posztgeometria irányába” - ahogy Százados László írta korábban a művek ezen körével kapcsolatban.
A korszak legismertebb alkotói mellett olyan művészek munkáit is bemutatjuk ebből az időszakból, akiknek a művére az utóbbi időben kevesebb figyelem jutott, s tevékenységük új felismerésekkel járulhat hozzá a rendszerváltás éveinek művészetéről kialakuló ismereteinkhez.