Jan van der Pol: A Siralom völgyének bája

2008. június 5. - július 31.

„De aantrekelijkheid van ons tranendal”, ezt a címet adta Jan van der Pol a kiállításnak. „A világ szörnyûsége a festészet paradicsoma”, teszem hozzá a képeket nézve. Lehet, hogy egy holland festõtõl inkább azt várnánk, hogy a festészet Paradicsomának magát a festészetet tekintse, a holland festészeti kultúra irigylésre méltó gazdagságára és kifinomultságára való tekintettel. De nem. A „Paradicsom” azt a szabadságot, azt a dúskálási lehetõséget jelenti, amely a világ Jan van der Pol-féle szemléletébõl adódik. Mindent elér, mindenhez hozzáfér, ami érdekli: egy vásznon belül egyszerûen egymás mellé teszi a képeket. „Felsorolja” õket, de nem montázs-szerû személytelenséggel, hanem nagyon is személyes, mozgalmas festõi nyelven, melyet a keveretlen színû color-field idézetektõl a modell után festett érzékeny portrékig sokféleképpen artikulál. A képek így a bonyolultságuk ellenére is frissek, a felszabadult beszéd közvetlenségével szólítanak meg. „Szörnyûség” és „Paradicsom” ellentmond és állandóan össze is vész egymással Jan van der Pol képein, de épp ez adja munkája feszültségét, dinamikáját, a festõ és a nézõ számára egyaránt. Az üzenet summája végül azonban inkább harmonikus, ha némi fogcsikorgatással is, valahogy így: „A festészet Paradicsoma ez a világ, úgy ahogy van”.


Birkás Ákos