2024. május 9 - július 6.

Résztvevő művészek:

Rudas Klára, El-Hassan Róza, Kozári Hilda

Kurátor: Pilinger Erzsébet

Az érzékelés és érzékeltetés különböző formái, a kognitív folyamatok és a tudományos gondolkodás iránti érdeklődés közös a kiállításon résztvevő három művész munkájában.
Ám míg Kozári Hilda multiszenzorális objekteket hoz létre a legkülönbözőbb anyagokból - rézböl, filcből, gyakran illatokat is használva -, addig Rudas Klára és El-Hassan Róza médiuma a festés és a rajz, amelyet mindkettőjüknél tudományos ábrákat, bizonyítási folyamatokat tartalmazó kötetek inspiráltak.

El-Hassan Róza munkájával kapcsolatban Páldi Lívia mindezt  így foglalja össze: „A. S. Presman Elektromágneses mezők és az élet című könyve először 1970-ben jelent meg, és az elektromágneses spektrum széles területének az élő rendszerekre gyakorolt lehetséges hatásával kapcsolatos kutatásokat tekintette át. Megcáfolta azokat az állításokat, amelyek nem feltételeztek semmilyen kölcsönhatást, és álláspontját vándormadarakon, halakon és szúnyogokon végzett mérésekkel támasztotta alá. Az általa közzétett diagrammok (…) El-Hassan számára inspirációs forrásként szolgáltak a körülöttünk lévő láthatatlan energiamezőket és kölcsönhatásokat érzékelhető rajzok és tárgyak készítéséhez. A mező erejét a vonalak intenzív spiráljaival és sűrűségével, kivágásokkal, festéssel, sőt kisebb tárgyak hozzákapcsolásával organikus csomópontokként ragadja meg, a rizóma és az assemblage fogalmait alkalmazva. Sorozatai mint törékeny és sebezhető állapotok bensőséges leképzései, intenzív gondolkodást jelentenek konfliktus sújtotta helyzetekről, de rugalmasságról, kitartásról és ellenszegülésről is. (…) Komplex rizomatikus folyamatok vezérlik a második ciklus munkáit, amelyekben az idő múlásáról, folyásáról és az elmúlásról elmélkedik. (…) A koncentrikus körök halmaza tűnhet tó fodrozódásának vagy az áramok mágneses tereit is megidézheti. Korai munkáira reflektálva a körökről mint egy rádióadás szignáljairól írt, ahol a rajz úgy jelenik meg, mint egy antenna, amely "egy távoli helyről érkező hívást" fogad. Az absztrakcióra és annak történelmi, társadalmi és politikai kritikai hagyományára hivatkozva munkáiban fenntartja a művészet és a társadalom közötti finom dialektikus kapcsolatot.“

Rudas Klára így ír munkájáról: „Mostanában több kép- és tárgysorozaton dolgozom (…). Olyan illusztrációkat és ábrákat néztem meg, amelyek tudományos ismereteket közvetítenek a szélesebb közönség számára. Kiindulópontom két régi ismeretterjesztő könyv volt, amelyek illusztrációi látványos vizualitással mutatnak be tudományos tényeket. Mindkét könyv zűrzavaros történelmi időszakban jelent meg.
Ezek a könyvek meghökkentő vizualitásukkal mintha a tényeket szinte csodákként ábrázolnák. Mi lehetett vajon ennek az oka? Szándékos döntésről volt szó egyáltalán?
Illusztrációik olyan kérdéseket vetnek fel, amelyek számomra a jelenben több szinten is érdekesek. Arról beszélnek, hogy különböző korokban, helyzetekben hogyan kezeljük a történelmi, fizikai, geopolitikai tényeket, amelyek egy megfoghatatlan, sőt néha fenyegető valóságot írnak le. Ezeket hogyan képezzük le és adjuk tovább.”

Valóságunkat - ahogy a művészt szintén inspiráló Anil Seth idegtudós Being you c. kötetében írja  -  elménk a vizuális, auditív és más érzékszervi információkból készített jóslatok alapján generálja, majd folyamatosan ellenőrzi és módosítja azt az érzékszervi információk frissítésével. Seth szerint elménk feltalálja számunkra így a színek, hangok, formák és érzések univerzumát, amelyen keresztül kapcsolatba lépünk a világgal és egymáshoz kapcsolódunk, sőt saját tudatunkat is így állítja elő. „Valóság“-unk  - vélekedése szerint -  így nem csupán konstruált, hanem illúziónak tekinthető.

Ám az emberi intelligenciáról főként a mesterséges intelligenciával kapcsolatban jelennek meg mostanában vélemények. Yann LeCun vezető fejlesztő szerint „az emberi szintű“ MI viszont csak távoli terv lehet, hisz egyelőre nem várható, hogy kifejleszthető legyen ez előbbi négy alapvető jellemzője, azaz az érvelés, és a tervezés képessége, a hosszútávú emlékezet és a fizikai világ megértése. Ez utóbbira adnak módot például Kozári Hilda a különböző érzékterületekre ható, sokszor azok együttes használatát igénylő munkái.