A nemzet korszaka - Age of Nation

2016. szept. 09 - nov. 05.

Megnyitó:

2016. szept. 9., 19 óra

Résztvevő művészek:

AES+F (RU/DE)

Alexander Brener & Barbara Schurz (RU/AT)
Daya Cahen (NL/US) 
Matej Kaminský (SK )
Vladimir Miladinović (SRB)
Jarmila Mitríková & Dávid Demjanovič (SK)
Nemes Csaba (HU)
Leonid Tsoy (RU)

A nemzetek léte egyezményeken alapul, amelyek alapvető jogokat és védelmet garantálnak a közéjük tartozóknak és a területükön élő kisebbségeknek is. A nemzet-alakítás majd -megszilárdulás folyamatait számos intézmény és további folyamat jelöli, amelyek biztosítják a belső integritást és azt, hogy a határok kifelé is működnek. Egyértelmű, hogy a nemzeti tér ezen folyamatain és szerkezetein keresztül a saját identitás - mind a külsö, mind a belsö szférában - csupán a kívülállók érdekei ellenében jöhet létre. Közös érdekek és elkötelezettségek eseményekből, akciókból és konfrontációkból alakulnak ki. (Karlheinz Wöhler: “Die Kultur der 30er und 40er Jahre”, 2009).

„A nemzet korszaka” (Age of Nation) c. kiállítás azoknak a tendenciáknak a megjelenési formáit vizsgálja, amelyek a nemzetre és a nacionalizmusra vonatkozó elterjedt elképzelésekre kérdeznek rá: a rasszizmus fejlődésére, a társadalmi kirekesztésre, ellenség-képekre és a radikális nacionalizmusra. Arra a mechanizmusra tehát, amely próbálja megváltoztatni a nemzet polgári-liberális modelljét. A kortárs művészet – ahogy ezt a kiállítás mutatja - nagyban hozzájárulhat e kérdések megismeréséhez. A jelen problematikus fejleményeivel szlovák, magyar, orosz és szerb művészek foglalkoznak munkáikban. Műveik témája az ismét inkább népi vonatkozású, mint ideológiákhoz vagy érdekközösségekhez kötödő európai nemzet-elképzelések erőteljes visszatérése, amelyek a váratlan és drasztikus válság kapcsán jönnek létre. Munkáik olyan mozgalmak és elképzelések átalakulásának a tapasztalatát mutatják, amelyek a társadalom perifériájáról annak középpontja felé vándorolnak ismét, s amelyek mélyen tradicionális mintákat, gondolkodásmódokat fogalmaznak újra és látszólag elfelejtett -  a nemzetformálás kezdeteiből származó – erkölcsi érték-elképzeléseket kínálnak,  ismerős jövő-verziókat és látszólagos biztonságot a jövőbeli közösségek számára.

Az így megfigyelt a mozgalmak törekvése, hogy újra formált régi elképzelésekkel, gondolatokkal és tevékenységekkel élesszék újjá a nemzet saját térben létezésének gondolatát, amelyet az Európai Unió létrejöttével meghaladottnak tartunk. Az, hogy a művészek általuk oly gazdag (és növekvő) bázisra találnak,  nem utolsó sorban azon múlik, hogy a már említett folyamatokban a képek nagy szerepet játszanak, olyan nagyot, mint amilyet az egyén és a másik konstruálásában.