Kritika/Elemzés/Média:
Zsámboki Miklós: ÚJ FESTMÉNYEK, RÉGI KÉRDÉSEK, in: Élet és Irodalom, 2016. márc. 11., https://www.es.hu/cikk/2016-03-11/zsamboki-miklos/uj-festmenyek-regi-kerdesek.html
Dékei Kriszta: Sérült képek, in: Műértő, 2016. március, 2.o.
Csordás Lajos: Festő vonalas tájban in: nol, 2016-02-21, nol.hu/kultura/festo-vonalas-tajban-1602619
Film-előzetes a kiállításához/Introduction to the exhibtion:
https://www.youtube.com/watch?v=TH04wqRybJA
Ilosfai Tamás felvétele a megnyitóról - Mundruczó Kornél bevezetőjével: https://www.youtube.com/watch?v=uoXXLuL2XUQ
2016. február 4 - április 16.
Megnyitó: 2016. február 4, 19 h
A kiállítást megnyitja:
Mundruczó Kornél
Birkás Ákos azonos című bécsi kiállításán jelent meg elöszőr az a munkájában bekövetkezett változás, amely legújabb festményeit bemutató budapesti kiállítását is meghatározza, s amelyről saját maga így ír:
„Képeim az utóbbi évben erősen megváltoztak. A festményeket egymásnak ellentmondó, esztétikai szempontból szándékosan összeegyeztethetetlen elemekből alakítom ki. Absztrakt képekről van szó, amelyeken - töredékszerűen - a figurális festészet elemei is feltűnnek. Az elemek ellentmondásossága ellenére megkísérlem, hogy a kompozíciók mégis egységes képpé váljanak a klasszikus európai festészet igényeinek megfelelően. Nem montázsokról van szó tehát, nem a véletlen és a meglepetés játékáról. A képeken szemben álló elemek nem „egyenrangúak“. Az absztrakt elem azzal az igénnyel jelenik meg, hogy az EGÈSZET képviselje. A másik, TÖREDÉKszerű képelemnek csak a maradék szerepe jut, és integrálatlan marad.
Képeim azért változtak meg, mert azokra a változásokra és eltolódásokra szeretnék reagálni, amelyek az európai társadalmakban – különösképpen Magyarországon – mennek végbe. Ezek a változások valószínűleg mélyrehatóbbak, mint ahogy általában gondoljuk. Azt kérdezem magamtól, hogy az értelmiség hagyományos társadalom-kritikus beállítottsága továbbra is a hajtóerő szerepet játssza-e, vagy inkább csak elszigetelt, magába záródó csoportok kialakulásához vezet. Ez valószínűleg attól függ, fenntartható-e valamilyen dialógus a hatalom köré gyülekező többség és azok között, akik a központosítást és az egységesítést bizalmatlanul szemlélik és kritizálják.
Az utóbbi tíz évben kiállításaimon főként olyan képeket mutattam be, amelyek nyilvánvaló és közvetlen politikai állásfoglalást képviseltek. Ùgy képzelem, hogy „Az egész és a maradék“ is politikai festészet felmutatására irányuló kísérlet, de kevésbé direkt formában. Az esztétikai elem hangsúlyozásával, az absztrakt formák előtérbe kerülésével szélesebb értelemben, nyitottabban szeretném modellezni a helyzetet.“