Ivica Capan: Liberté, Égalité, Fraternité ou la Mort

2011. szeptember 13 - november 12.

Sokrétű és színes anyagot állít ki Ivica Capan második egyéni kiállításán a  budapesti Knoll Galériában.

Az absztrakció intenzív elemzését követően Capan most egyre inkább a figurativitás felé fordul, bár festészetét -  elsősorban visszatérő formai elemeit tekintve – az absztrakt megközelítésmód jellemzi most is. A művészettörténeti klasszikusok -  Caravaggio, Rembrandt vagy Picasso - mellett a reklám és média világával is behatóan foglalkozik. A különböző ábrázolásmódokban, kontextusokban formai és tartalmi kérdések egyaránt vonzzák, s ezek alapján alakulnak ki sajátos, több síkból álló ábrázolási formái. Rembrandt sorozatában például a 17. századi művész önarcképeit ezzel a rá jellemző, nyersnek tűnő, rétegzéses technikával dolgozta fel. A Rembrandt munkáiban megfigyelhető kifinomult világos-sötétet és a barna tónusok egyenletes alakulását Capan élénk színekkel, nyugtalan vonallal és néhány különböző összetételű és sűrűségű szín elhelyezésével váltja ki. E mélyrétegeket a vászon lecsiszolásával dolgozza ki, ám a részint  kiszámíthatatlan folyamat eredményeként egyenesen az anyagba is hatolhat. Az így kialakult nyugtalanító háttér és az előtérben lévő figura együttesét  graffity spray látszólag kaotikusan felvitt rétege töri meg, amely – amellett, hogy feszültséget teremt – a töredezett képet egyúttal egységgé is rendezi. Eljárása hasonló azon műveinél is,  amelyek jól ismert reklám-pózokban nőket mutatnak be. A figurákat a testtartásuk kapcsán - egyfajta sablonként - eredeti összefüggéseikből kiemeli, majd célzottan az ajkakat, szemeket, hajakat, melleket vagy sziluetteket hangsúlyozza. A maradék részek eltűnnek az előtérben vagy a háttérben, és minderre pontok, vonalak vagy szövegek újabb rétegekként kerülnek rá. Az alakok vagy pózuk mégis érzékelhetőek és asszociációs memóriánkból lehívhatóak maradnak. Ivica Capan így egyrészről a nővel mint ultimatív reklámfelülettel való kérdéses bánásmódra, másrészről a fotográfia mindenütt jelenlévő dominanciájára utal. A női alaknak pont a festészetben ez a szokásos szerepe: “segédeszköz”, s ezt a tényt kezeli Capan hangsúlyozottan kritikusan. Papíralapú munkáiban film-jeleneteket, filmek pillanatait, reklámokat és képregényeket dolgoz fel. A sugárkoszorúval körbevett,  átható festésmódban megjelenített alakok szinte testi valóságban bukkannak fel, hogy világukról valamit közöljenek velünk.

A kiállítás címéül választott 'Szabadság, Egyenlőség, Testvériség vagy a Halál' kifejezés újra és újra felbukkan Capan műveiben, s a nézőt radikális konfrontációra készteti a francia forradalom egykori jelszavának üzenetével.  Ezek a szavak ugyanis  magukba rejtik a reményt, a moralitást, az összetartást, de a ugyanakkor a radikalitást is. Létezik-e  a jelenben is mindez? Milyen értékek alapján orientálódik egyáltalán a társadalom, s ki mutatja fel ezeket? Mikortól válik érvényessé a barrikádra kivonulás magatartása? A jelen politikai változási alapján az állampolgári tiltakozási akciók aktualitása világszerte megkérdőjelezhetetlenné vált.