Nemes Csaba: Lopott homlokzatok

2015. dec. 17 - 2016. jan. 30.

A művész prezentációja a fotó-sorozatról:

2015. december 17, 19 óra

A `90-es évek elején Nemes Csaba több, az épített környezet ellentmodásos, dinamikus változását megjelenitő fotó-sorozatot készitett. Bár látszólag távolságtartó megfigyelőként – a gyűjtés és rendszerezés módszerével élve - dokumentálta a látottakat, munkái mégis érzékenyen reagálnak az átalakulásra, s utalnak hátterére is. Az új tulajdon-viszonyokat, társadalmi szerepeket, az identitás formálódását láthatóvá tévő műveihez a sorozat-formát választva témáit nem elszigetelt érdekességként, hanem jelenségként mutatta be, történelmi-gazdasági folyamatokat felidézve. 

„... ’88-89-ben azzal szembesültem, hogy itt valami nagy változás van készülőben. Azt érzékeltem, hogy mindaz, ami a műteremben zajlik, semmi  ahhoz képest, ami az utcán történik.  Ez elvezetett odáig, hogy teljes mértékben szakítottam magával a festéssel is. Megpróbáltam képzőművészként értelmezni az utcai történéseket. Így jött létre az első komolyabb munkám: egy fotósorozat az átfestett homlokzatokról.  Ez egy tipikusan közép-kelet európai jelenség volt (...): a lerobbant budapesti homlokzatokat, illetve azok egy részét  mindenki a maga módján próbálta kifestegetni, a territóriumot és az identitást sajátosan értelmezve, csak a „saját tulajdonra” koncentrálva. Ezeket a homlokzatokat   műalkotásként,  művészeti akcióként is lehetett  nézni, miközben tudtam, hogy egészen más van mögötte. Ez a kettősség nagyon tetszett, meg a háttérben meghúzódó társadalmi mozgás.”

A homlokzatokban ott rejlett a lényege annak, ami történik körülötted az országban?

N.Cs.: Igen, pontosan. Az, hogy át vannak húzva az utcanevek az utcatáblákon, hasonló vizuális nyom, de közhelyszerű, túl egyértelmű. A homlokzatok sokkal többet jelentettek, nemcsak a rendszerváltás tényét mutatták, hanem az embernek valami mélyebb tulajdonságát is, a változó világban. Azáltal, hogy valaki a ház többi részétől teljesen eltérően festette le a homlokzat egy részét, mondjuk egy üzletportált,  „elfoglalta” azt. És ezzel üzente, hogy ez most tiszta, nézzétek, én ilyen vagyok én, leszámoltam azzal, ami volt. Ráadásul lehet, hogy tíz-húsz-ötven év múlva újabb értelmezési rétegek is nyilvánvalóvá válnak majd.

Ezek az „akciók” a korlátok nélküli szabadság-érzés megnyilvánulásainak tekinthetőek. A látvány persze más lapra tartozik...

N.Cs.: Abszolút! Ezt ma már nem lehetne megcsinálni a szigorú szabályozás miatt sem.  Ez a szociológiailag érzékeny, illetve kultúrantropológiai kérdésekkel foglalkozó korszakom, amely leginkább konceptuális és neokonceptuális munkákat eredményezett,   jó tíz évet jelentett az életemből."

Részlet Gócza Anita Nemes Csabával készített, az artportalon megjelent interjújából:

artportal.hu/magazin/kortars/amikor-azt-kalkulalod-hogy-meddig-mehetsz-el-az-mar-nem-demokracia-i